2025. március 1., szombat

Írásaim

 


Romantikus, fantasy és történelmi-romantikus regényeim elérhetőek a legismertebb könyves oldalakon, a Bookline, a Líra, a Google Play és még sok más webáruház kínálatában.


Elkészült regényeim, novelláim.

2018. augusztus 31., péntek

Greenshire-i szerelmek, második rész: Szeret, nem szeret




Lady Charlotte Dewhurst, mióta az eszét tudja, szerelmes Harry Devereux-ba. Ám érzései évek hosszú során keresztül viszonzatlanok maradtak, a férfi hol nevetett rajta, hol egyszerűen semmibe vette. A lány egy idő után úgy dönt, kiveri a fejéből ezt a beteljesületlen szerelmet, és felesleges álmok helyett végre élni kezdi az életét. Családra vágyik, gyermekekre, boldogságra egy igazi, hús-vér férfi oldalán, ahelyett hogy egy ábrándot kergetne tovább. Egy titokzatos idegen személyében hamarosan feltűnik az ideális jelölt.

Lord Harry Devereux, Outridge hatodik grófjának fia és örököse rossz emlékekkel, boldogtalanul tért haza a kontinensről. A múlt kísértő szellemeiről még barátjának és a családjának sem beszél. Nappalai látszólag könnyed szórakozással telnek, ám éjjelente rémálmok kínozzák, melyeket senkivel nem tud megosztani. Egy őrült pillanat viszont mindent megváltoztat. A régi nyugtalanságot újfajta feszültség váltja fel egy olyan csók után, mely nem csak meglepi, de egyúttal összezavarja és elgondolkodtatja a lordot.

A múlt azonban nem csak a férfit nyomasztja, hanem a lányt is, s egy nap mindkettejüket utoléri, méghozzá oly módon, melyre egyikük sem számít.


2018. augusztus 14., kedd

Szeret, nem szeret (részlet)




"– Talán egy kicsit igyekezni kellene – türelmetlenkedett a herceg. – Távol álljon tőlem, hogy illetlen megjegyzést tegyek a súlyára, de leszakad a derekam, ha tovább kell tartanom.
– Nem tehetek róla – mentegetőzött a lány. – Képtelen vagyok felkapaszkodni. Ezt a ruhát nem mászásra találták ki.
– Talán, ha a vállamra állna – suttogta elhalóan a herceg.
– Ti meg mi az ördögöt csináltok itt?
Az ismerős, mély hang hallatán Charlotte mozdulatlanná dermedt, Redway pedig elkínzottan felnyögött.
– Íme, a válasz az aggodalmaira, Charlotte – mondta. – Devereux él és sértetlen.
– Charlotte? – morogta Harry vészjóslóan. – Mióta szólítod te őt Charlotte-nak? És mi az úristent kerestek itt?
A lány döbbenten szisszent fel az istenkáromlás hallatán.
– Harry Devereux, vigyázz a szádra! – szólt rá a másikra a tőle telhető legnagyobb méltósággal és nyugalommal. Már amennyire ez lehetséges volt szorongatott helyzetében. – Mi éppen csak sétáltunk, és…
– Sétáltatok? – vágott közbe a férfi. A haragtól a szavak dühös morgásként hagyták el a száját. – És séta közben egyszer csak Redway nyakában találtad magad?"


2018. július 21., szombat

Szeret, nem szeret (részlet):





"Először, mintha távoli mennydörgés lett volna, alig hallható dübörgő morajlás, ami egyre közeledett. Míg a domb tetején, a magas fűben fel nem bukkant közvetlen az orra előtt egy óriási fekete ló.
A termetes hátas éppúgy meglepődött, mint Charlotte. Felágaskodott két hátsó lábára, és rémülten felnyerített. Közben első lábai, félelmetes patájukkal és a rajtuk lévő gyilkos patkókkal ijesztően közel kapálóztak a lány arcához.
Charlotte pánikba esett. Szemei előtt újra látta a borzalmas képeket: anyja halálát. A borzalom megelevenedett.
El akart ugrani a ló elől, de hosszú szoknyája akadályozta, ügyetlenül mozgott, a sarka megakadt egy kőben, ő pedig menthetetlenül elveszítette az egyensúlyát. Tudatosult benne, hogy el fog esni, egyenesen a megvadult állat lábai alá. A következő másodpercben már a földön feküdt, karját a fejére kulcsolta, hogy védje, amennyire tudja, a szemét szorosan lehunyta, és várta, hogy a halálos rúgás lesújtson rá. Biztosra vette, hogy hamarosan vége az életének. De a rettegett fájdalom és az azt követő sötétség elmaradt. A ló mégsem tiporta el.
Kiáltást hallott, de nem mert felnézni. Ott maradt, ahol volt, összekuporodva a fűben, csukott szemmel továbbra is a csontroppantó rúgást várva.
Összerezzent, mikor egy kéz érintette meg gyengéden a vállát, aztán a rémület ködén áttörve halk, megnyugtató hang jutott el a tudatáig.
– Most már minden rendben, kisasszony. Nem lesz semmi baj. Jöjjön! Segítek felállni.
Erős ujjak kulcsolódtak szorosan a karjára, és felemelték. A térde alig tartotta meg, egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, megbillent, de megtámaszkodott. Tenyere alatt finom szövetet tapintott, erős karok tartották – kétséget kizáróan egy férfié. Egy idegen férfié."