"– Talán egy kicsit igyekezni kellene
– türelmetlenkedett a herceg. – Távol álljon tőlem, hogy illetlen megjegyzést
tegyek a súlyára, de leszakad a derekam, ha tovább kell tartanom.
– Nem tehetek róla – mentegetőzött a
lány. – Képtelen vagyok felkapaszkodni. Ezt a ruhát nem mászásra találták ki.
– Talán, ha a vállamra állna –
suttogta elhalóan a herceg.
– Ti meg mi az ördögöt csináltok
itt?
Az ismerős, mély hang hallatán
Charlotte mozdulatlanná dermedt, Redway pedig elkínzottan felnyögött.
– Íme, a válasz az aggodalmaira,
Charlotte – mondta. – Devereux él és sértetlen.
– Charlotte? – morogta Harry
vészjóslóan. – Mióta szólítod te őt Charlotte-nak? És mi az úristent kerestek
itt?
A lány döbbenten szisszent fel az
istenkáromlás hallatán.
– Harry Devereux, vigyázz a szádra!
– szólt rá a másikra a tőle telhető legnagyobb méltósággal és nyugalommal. Már
amennyire ez lehetséges volt szorongatott helyzetében. – Mi éppen csak
sétáltunk, és…
– Sétáltatok? – vágott közbe a
férfi. A haragtól a szavak dühös morgásként hagyták el a száját. – És séta
közben egyszer csak Redway nyakában találtad magad?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése