Szeret, nem szeret (részlet):

"Először, mintha távoli mennydörgés lett volna, alig hallható dübörgő morajlás, ami egyre közeledett. Míg a domb tetején, a magas fűben fel nem bukkant közvetlen az orra előtt egy óriási fekete ló.

A termetes hátas éppúgy meglepődött, mint Charlotte. Felágaskodott két hátsó lábára, és rémülten felnyerített. Közben első lábai, félelmetes patájukkal és a rajtuk lévő gyilkos patkókkal ijesztően közel kapálóztak a lány arcához.

Charlotte pánikba esett. Szemei előtt újra látta a borzalmas képeket: anyja halálát. A borzalom megelevenedett.

El akart ugrani a ló elől, de hosszú szoknyája akadályozta, ügyetlenül mozgott, a sarka megakadt egy kőben, ő pedig menthetetlenül elveszítette az egyensúlyát. Tudatosult benne, hogy el fog esni, egyenesen a megvadult állat lábai alá. A következő másodpercben már a földön feküdt, karját a fejére kulcsolta, hogy védje, amennyire tudja, a szemét szorosan lehunyta, és várta, hogy a halálos rúgás lesújtson rá. Biztosra vette, hogy hamarosan vége az életének. De a rettegett fájdalom és az azt követő sötétség elmaradt. A ló mégsem tiporta el.

Kiáltást hallott, de nem mert felnézni. Ott maradt, ahol volt, összekuporodva a fűben, csukott szemmel továbbra is a csontroppantó rúgást várva.

Összerezzent, mikor egy kéz érintette meg gyengéden a vállát, aztán a rémület ködén áttörve halk, megnyugtató hang jutott el a tudatáig.

– Most már minden rendben, kisasszony. Nem lesz semmi baj. Jöjjön! Segítek felállni.

Erős ujjak kulcsolódtak szorosan a karjára, és felemelték. A térde alig tartotta meg, egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, megbillent, de megtámaszkodott. Tenyere alatt finom szövetet tapintott, erős karok tartották – kétséget kizáróan egy férfié. Egy idegen férfié."