Bár ennek itt a blogon és a facebook oldalamon is vajmi kevés nyoma van, gőzerővel dolgozom a Szeret, nem szeret kéziratán. Sajnos egyáltalán nem úgy haladok, ahogy szeretném, és ahogy szerintem azok az olvasók elvárnák, akik még ennyi idő után is kitartanak mellettem, és nem adták fel a reményt, hogy egyszer olvashatják a Greenshire-i szerelmek sorozatom második részét - azért ígérem, igyekszem. És egy apró bizonyítékot is hoztam erről:
Egy kis részlet a türelemért cserébe:
"Tudtam, hogy nem jó ötlet lőni tanulni –
gondolta Charlotte, és csak nehezen tudta megállni, ne fintorogjon. Még jó,
hogy azt nem árulta el senkinek, hogy a lovaktól való félelmét is le akarta
küzdeni, mert akkor végképp nem tudna tükörbe nézni anélkül, hogy csúfos
kudarcot vallott elhatározásai miatt ne lássa önmagát egy szánalmas, ostoba
nőszemélynek.
Pedig olyan jó
tervnek tűnt, mikor kitalálta, hogyan vegye kézbe az élete irányítását. És
olyan egyszerűnek.
Először is azt
tartotta legfontosabbnak, hogy soha többé ne érezze magát olyan kiszolgáltatottnak,
mint Amelia elrablásának délutánját. Ezért döntötte el, hogy megtanul lőni. Az
édesapjának természetesen nem mondhatta el, mi jár a fejében, ezért a lovászt, Petert
kérte meg arra, hogy megismertesse az alapokkal. Peter azonban nem bizonyult
alkalmas tanárnak, vagy, ami még rosszabb, ő maga volt ügyetlenebb, mint hitte,
mert sehogy sem sikerült ráéreznie a dologra. Odáig minden rendben ment, hogy
megfelelően megtöltse, kibiztosítsa, majd lövésre emelje a fegyvert, de eddig
még egyetlen egyszer sem sikerült eltalálnia a céltáblát. Soha. Még csak a
közelébe sem jutott a golyó, helyette rendszerint valamelyik környező fába
csapódott, vagy örökre eltűnt az erdő mélyén.
Peter egy ideig
türelmesen magyarázott, elmondta, mit kell tennie, hogyan tartsa a fegyvert,
hogyan vegye a levegőt, hogyan összpontosítson, ám Charlotte semmiféle
fejlődést nem mutatott, így hát a férfi feladta, és azt tanácsolta a
kisasszonynak, hogy gyakoroljon. Ő pedig ezt tette, szorgalmasan, minden
délután. Pár napot kihagyott ugyan, mikor kificamodott a bokája, ám ez nem
indokolta, milyen botrányosan rosszul ment neki a lövészet. Lassan be kellett
látnia, hogy számára nem való egy ilyen harcias készség elsajátítása. Még mielőtt
minden óvintézkedése és körültekintése ellenére tényleg megöl valakit. Kiverte
a víz, ha arra gondolt, hogy kis híján komolyan kárt tett Harryben. Aztán elpirult, mikor eszébe jutott, hogyan ért véget az egész kaland."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése